(leb*sztak ma - vagyis tegnap -, hogy mit képzelek, normális-e vagyok)
öööö, szóval az úgy van, hogy mire felébredek, jobban mondva a zombi üzemmódú létezésről az általános emberit megközelítővé teszem magam, megesik, hogy már a delet is elkongatták a Nagytemplom harangjai, és akkor a reggeliebédem a szilván kívül a pogácsa, melyet a zuram a mellettünk lévő pékségből hangyaszorgalommal vásárol nap mint nap - nem mellékesen jegyzem meg!! - már hajnalok hajnalán, vagyis 7 óra előtt... tehát megeszem a reggeli(m)nek szánt eledelt, iszom hozzá egy műkávét (=acskós cucc), mert én azon szocializálódtam, és a "rendes" feketétől szerintem el is patkolnék.
általában éppenhogy elmosogatom magam után a csetrest, megérkezik a zuram zöld tetejű ételesünkkel, melybe a Kisbugaciban vagy menüt vagy csak másodikfélét pakoltak, és együtt ebédelünk.
ez azt jelenti, hogy a zuram eszik, én meg nézem, s közben egy-egy szem szilvát elmajszolok, és nem győzöm elégszer elmondani neki, hogy icipicit sem vagyok éhes, és valóban, és higgye el, ha az lennék, nem hagynám, hogy ő egye meg a kaját. nos, ez általában meddő, ám ugyanazon koreográfia szerint zajló folyamat, melynek a vége az, hogy bele kell kóstolnom egy-egy kanállal.
délután kettőre járok melózni, de nem mindig viszek magammal vacsorára mást, mint szilvát, illetve olykor egy csomag hungarocellt (= hamlet, puffasztott rizs), zabkekszet vagy joghurt(ital)ból max. 2 dobozzal.
az előbbi kettőből általában nem sok marad nekem, mindigéhes férfi kollégáim jócskán besegítenek, hogy ne romoljon rám egyik sem. :)
a cégnél hálistennek van kávéautomata (nagy), én a krémkapucsínót kedvelem leginkább, és 5 óra körül a rám törő álmosságot elűzendő megiszom egyet egy hamlettel vagy keksszel (ha addigra nem fogy el).
6-kor szoktam meginni a joghurtomat, és melóból hazatérve megiszom egy 100 ml-es activiát.
ennyi általában a napi kajabevitelem. néha több, másszor még több, de van, mikor ennyi sincs.
most aztán jól kibeszéltem magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése