blog az én Caminómról

részletek itt olvashatók.
akit érdekel, jöjjön!
:)

lépésről lépésre..

...ahogyan a gyermek járni tanul, úgy kezdek bele (ismét, de szerintem nem utoljára. sajnos. bár ki tudja?) a teljes életmódváltásba!!
lehet, hogy nem naponta, de mindenképpen jelezni fogok minden apró fejlődésmorzsát.

célom nem kevesebb, mint jövőre Santiago de Compostelába eljutni, vagyis végigjárni a Caminót.
egyedül. gyalog.

addig még több harcot meg kell vívnom.
elsősorban magammal, de a zurammal is, aki félt, és már most ideges lesz, ha meghallja a - szerinte eszement - tervemet, ám én makacs vagyok/leszek/vagyok, és elhatároztam, hogy lesz, ami lesz: márpedig végigjárom az Utat.

még sok nap van hátra, de elhatározásom szilárd.

étkezési napló

hamar-hamar leírom, mit ettem ma, és ezt megteszem lehetőleg mindennap (ha nem ide, akkor magamnak, a "kockás" füzetbe!)
tehát
paradicsomleves siflitésztával
a szelet rántott sajt
kb. 5 deka teljes kiőrlésű kenyér
1 "acskós" kávé (2 in1)
1 banán
1 szelet Hamlet
1 narancs
2 deci gyümölcsjoghurt

2,8 liter víz

tegnap

tegnap reggel mérlegre álltam. nem kellett volna.
vagyis dehogynem, ám kicsit nagyon elszöntyömpörödtem.
ergo most már csak américske hiányzik bele a kocokás füzetbe, oda, és jöhetnek a 90 (na jó, 180 vagy 270...) napos!

előkészület

már megvettem a kockás füzetet, elkészítettem a rubrikáit... :)

egyelőre csak ennyi

ismerkedem, barátkozom az igazi és teljes életmódváltással, melyhez nélkülözhetetlen ennek a blognak az alapos tanulmányozása.
még semmit nem tudtam tenni.
a legfontosabb, az evésidők betartása  sem megy. :(
mi lesz így belőlem, és mikor leszek ismét olyan, mint a motiváció Nr1., ill. Nr2. képeken?????

és ismét lendületben leszek...

... csak előbb még teleeszem magam minden földi jóval (csokiscsokoládé, csoki, csokoládé, csokiscsokoládé meg ilyenek), hogy aztán újra nekiálljak  – asszem, a 90 naposnak.
:)

most találtam. teccik! :)

itt lesd meg! 

természetesen nem csak, habár szilvaszezonban mi mást

á, nem csak a szilva legfőbb táplálékom!
(leb*sztak ma - vagyis tegnap -, hogy mit képzelek,  normális-e vagyok)

öööö, szóval az úgy van, hogy mire felébredek, jobban mondva a zombi üzemmódú létezésről az általános emberit megközelítővé teszem magam, megesik, hogy már a delet is elkongatták a Nagytemplom harangjai, és akkor a reggeliebédem a szilván kívül a pogácsa, melyet a zuram a mellettünk lévő pékségből hangyaszorgalommal vásárol nap mint nap - nem mellékesen jegyzem meg!! - már hajnalok hajnalán, vagyis 7 óra előtt... tehát megeszem a reggeli(m)nek szánt eledelt, iszom hozzá egy műkávét (=acskós cucc), mert én azon szocializálódtam, és a "rendes" feketétől szerintem el is patkolnék.

általában éppenhogy elmosogatom magam után a csetrest, megérkezik a zuram zöld tetejű ételesünkkel, melybe a Kisbugaciban vagy menüt vagy csak másodikfélét pakoltak, és együtt ebédelünk.
ez azt jelenti, hogy a zuram eszik, én meg nézem, s közben egy-egy szem szilvát elmajszolok, és nem győzöm elégszer elmondani neki, hogy icipicit sem vagyok éhes, és valóban, és higgye el, ha az lennék, nem hagynám, hogy ő egye meg a kaját. nos, ez általában meddő, ám ugyanazon koreográfia szerint zajló folyamat, melynek       a vége az, hogy bele kell kóstolnom egy-egy kanállal.

délután kettőre járok melózni, de nem mindig viszek magammal vacsorára mást, mint szilvát, illetve olykor egy csomag hungarocellt (= hamlet, puffasztott rizs), zabkekszet vagy joghurt(ital)ból max. 2 dobozzal.

az előbbi kettőből általában nem sok marad nekem, mindigéhes férfi kollégáim jócskán besegítenek, hogy ne romoljon rám egyik sem. :)
a cégnél hálistennek van kávéautomata (nagy), én a krémkapucsínót kedvelem leginkább, és 5 óra körül a rám törő álmosságot elűzendő megiszom egyet egy hamlettel vagy keksszel (ha addigra nem fogy el).

6-kor szoktam meginni  a joghurtomat, és melóból hazatérve megiszom egy 100 ml-es activiát.
ennyi általában  a napi kajabevitelem. néha több, másszor még több, de van, mikor ennyi sincs.

most aztán jól kibeszéltem magam!

szilva szilvával

...és még mindig nem unom! Szerintem eddig nem ettem még annyi szilvát összesen, amennyit ezen a nyáron. Szilvaszakértőve is válhattam volna akár, ám nem tudom, mikor milyen fajtát tömtem magamba.

legalább megtapasztaltam a vicc igazságát:
- Apu, ez milyen gyümölcs?
- Kékszilva, kisfiam.
- De akkor miért piros?
- Mert még zöld.