Az agyunk nem mindig mondja meg nekünk, milyen parancsunkat teljesíti éppen.
Míg mi nyugodtak vagyunk, mert elhatároztuk, hogy másnap egy szuper fogyókúrába kezdünk, és szép vékonyak leszünk, addig az agyunk jót mosolyog magában, és a nem tudatos utasításunknak enged.
Ez a nem tudatos utasítás pedig így szól: nőj szép nagyra, még nagyobbra és még nagyobbra, akkor majd észrevesznek.
Megdöbbentő, ugye?
Pedig eszerint az elmélet szerint az elhízott emberek többsége azért növeszti magát nagyra, mert úgy érzi, a környezete nem figyel rá eléggé, nem kezelik méltó helyen, nem ismerik el a munkahelyén, nem szereti eléggé a férje (felesége).
Az elhízott emberek tudattalanjában az áll: meg kell mutatnom magam, hogy végre észrevegyenek.
Mivel ez a folyamat a tudattalanban zajlik, így nincs is tovább gondolva.
Milyen módszerrel tudnám a leghatékonyabban megmutatni magam? Az agyunk, mivel nem kapott további utasítást, csak annyit, hogy tegyen minket jobban láthatóvá, feltűnőbbé, szépen munkához lát, és minden bevitt falatot jól elraktároztat a szervezetünkkel.
Matassunk egy kicsit a tudatunkban.
Biztos, hogy elégedettek vagyunk a helyzetünkkel?
Biztos, hogy nem érezzük elnyomva, leírva, mellőzve magunkat?
Ha megtaláljuk a területet – munkahely, párkapcsolat, család, stb. –, amiben érzéseink szerint nem vagyunk eléggé kiteljesedve, elismerve,
meg kell keresnünk a módját annak, hogyan változtathatnánk ezen.
Ha megvan, rajta, fogjunk hozzá a munkához!
És a kilók szépen, lassan, de biztosan el fognak szivárogni.
Persze a helyes táplálkozás és a mozgás csak segít!
